E-MU
Dave Rossum, Steve Gabriel és Jim Ketcham nevét sokak 1971-ben imába foglalták, mikor Santa Cruzban (CA) megalapították kicsiny cégüket és megépítették első moduláris szintijüket. Alapelvük az volt, hogy digitálisan mintavételezett polifónikus hangokkal építsenek billentyűs modulárszintit, amihez licenszelték az Oberheim Electronics által fejlesztett 4 és 8 hangú szinti-áramköröket, illetve Dave Smith által kitalált szekvenciális áramköröket a Prophet 5-ből. Saját kis játékszerük azonban kevésbé lett sikeres, kedvük ettől több volt a további fejlesztéshez. Scott Wedge 1972-ben csatlakozott hozzájuk és varázsolta kezdeményezésüket igazi céggé.
Audity néven nem moduláris szintit hoztak létre, amelyet az 1980-as AES-en is bemutattak 69200 dolláros áron (ma ez kb 350 ezer dollárt érne). Ugyanezen kiállításon Wedge és Rossum szembe találkozott a Fairlight CMI-vel és a Linn LM-1-el, ekkor tudatosult bennük, hogy amely piacot épp meghódítani kívánják, sokkal olcsóbb árat kell kitalálniuk.
1981-ben piacra dobták az Emulator-t, baráti 7900 dolláros áron, amely már jóval kevesebb volt, mint a 30 ezer dolláros Fairlight. Az Emulator alapjaira támaszkodva kifejlesztették a programozható dobgépet hangmintákkal, 1000 dolláros áron - megszületett az E-Mu Drumulator. Végre sikeresnek mondhatták magukat és jöttek sorban a további fejlesztések: Emulator II és III, SP-12 dob sampler és az Emax sampler széria.
Következett a Proteus 1989-ben, egy rackelhető hangmodul, mely előre felvett hangmintákat tartalmazott saját ROM-jában. Sikerét az garantálta, hogy a relatív nagy ROM-jában nagyon sok csúcsminőségű hangminta volt, mindez igen kedvező áron. Ezt meglovagolva a Proteusnak sok verziója jelent meg - Proteus XR, mely orchestra verzió volt, valamint a world music kiadás. 1987-ben napvilágot látott az SP-1200, mely dob sampler egy igazi minden-az-egyben eszköz volt és nem csak dobhangokat volt képes szekvenszálni, hanem loopolni is. Azonnal a kor HipHop előadóinak a kedvence lett.
1993-ban a szingapúri Creative Technology (Creative Labs) megvásárolta az E-Mu-t és rögtön PC-hez illeszthető hangkártyákat kezdett el fejleszteni. Legnagyobb sikerük a Creative Blaster II és a Sound Blaster AWE32 lett, melyek EMU8000 effektprocesszorokon alapultak. E közben az 1990-es években az E-Mu rengeteg verziót készített a Proteus mintájára. Volt azonban a cég életében vakvágány is, pl a Darwin digitális több sávos felvevőjével nem tudtak betörni a piacra. 1998-ban még a Creative Labs egyesítette az E-Mu-t a korábban felvásárolt Ensoniq céggel, akik szintén szintiket és samplereket gyártottak.
2001 a változás éve lett: újratervezték az E-Mu hangmoduljait és belerakták a tabletop XP7 és MP-7 Command Station-be. Mindkét eszközben már 128 polifónikus hang volt megtalálható, továbbfejlesztett szintézis megoldásokkal és sokoldalú többsávos szekvenszerrel. A billentyűvel kiegészített verzióját szintén ugyanezen technológiákkal látták el.
Ezek után az E-Mu későbbi termékei kizárólag szoftveres formában voltak megtalálhatóak. 2004-ben kiadták az Emulator X-et, egy kibővített szintézis képességekkel felruházott hardveres mintavevő PC-s verzióját. Ehhez párosították a PCI kártyás ki- és bemeneti egységet, az algoritmust viszont már csak a szoftver látta el. Ennek utolsó állomása 2005-ben a Proteus X lett, mely már csak és kizárólag szoftver alapon játszotta le a hangmintákat.
2003 és 2007 között azonban az E-MU fejlesztett és gyártott többféle high-fidelity hangkártyákat is, kifejezetten PC-s felhasználóinak, mely profi és félprofi usereket célzott meg. Ennek eredménye lett a 0404, 1212m, 1616, 1616m, 1820 és 1820m, melyek csak a ki- és bemenetek portjaiban különböztek, jelfeldolgozó áramkörei azonban azonosak maradtak. Mindegyik kártyának a mai napig van drivere, mind 32, mind 64 bites verzióban. Ezt követte a legújabb fejlesztés, mely már a DSP-re koncentrált (EMU10K2) és igen ismerős lehet a kártya neve: Sound Blaster Audigy 2 - ez a hangkártya lett az unikum a játékosok körében - mely már az ipari standardnak számító 24 bit 192 kHz mintavételezést is tudta, illetve elhagyták benne a wavetable mintaalapú szintézist. A kezdet ugyan döcögősen indult a kevésbé jó driverek miatt, de több frissítéssel és kiegészítéssel elnyerték a piac kedvező visszajelzéseit.
Az E-MU fejlesztései továbbra sem álltak le, a Creative Labs alcsoportjaként a mai napig jelennek meg eszközök.