Clavia
Hans Nordelius és Mikael Carlsson neve talán keveseknek mond valamit, de ők alapították meg 1983 tavaszán Stokholmban (Svédország) a Clavia nevű céget és (kis túlzássl) kezdetét vette számukra a szintetizátor forradalom.
Szokásos garázscégnek lehet mondani, hisz az első prototípusok Mikael szülei házának alagsorában készültek el, ráadásul nem is igazi szintetizátor volt - ahogy ma ismerjük - hanem egy digitális dob, a Digital Percussion Plate 1. 1984-ben tökéletesítették 4 hanggal, mely EPROMból szólt, valamint egyszerűbb nevet is adtak neki: ddrum - és ezen felül ellátták a mai napig ismeretes vörös színnel. A következő években ez a dobmodul számos hangmodullal ellátva került piacra rack-ben, vagy önmagában. A dobosok előszeretettel egészítették ki szettjeiket ezzel a modullal, mert sajátos hangzást biztosított játékuknak. A ddrum modult végül 2005-ben adta el a két fejlesztő az amerikai Armadillo cégnek, akik azóta is továbbfejlesztve dobják a piacra.
1995 az igazi változás éve: Megjelent a Nord Lead, amit csak úgy definiált a Sound On Sound szakmai lap, hogy 'az elektronika pici varázsa' - és ezzel az egekbe magasztalta a két fős fejlesztőcsapat első virtuális analóg szintetizátorát. sokat nem ültek a babérjaikon, 1997-ben máris előrukkoltak a Nord Lead 2-vel, melybe rengeteg plussz dolgot és fejlesztést tuszkoltak bele, megnövelve a 4 polifónikus hangzást 16-ra. A sikerben fürödve sem feledkeztek meg a további fejlesztésekről: 2001-ben megjelent a Nord Lead 3, mely újratervezett sound engine-t, továbbfejlesztett D/A konvertert és monofónikus aftertouch-ot kapott. Az igazi újdonságai mégsem ezek voltak, hanem a hang editálásához párosított forgópotméterek lecserélése körbeforgó-potméterekre, melyeket körbevett egy LED-sor - jelezvén hol áll az adott potméter 'tűje'. A következő évben a továbbfejlesztésé volt a jövő: jobb anyagok, frissített belső hangok, algoritmusok, gyorsabb processzor, még jobb D/A konverter, valamint 20 polifónikus hang - megszületett a Nord Lead 2x. Annyira jól sikerült a 2x, hogy a Nord Lead 3 gyártását 2007-ben le is állították.
A Nord Lead 2 évében - 1997 - a fejlesztők elindultak egy másik irányba is, a moduláris szintetizátorok felé. Nord Modular néven egy olyan eszközt alkottak, melyből a felhasználó kedvére állíthatta össze a neki tetsző virtuális analóg moduláris szintijét. Ezt megfejelve 2004-ben jött a Nord Modular G2, mely megkapta a Nord Lead 3 jellemzőit és egy nagyobb aftertouch billentyűzetet is.
2001-ben újfent sok kísérletezgetés után napvilágot látott a Nord Electro, mely a klasszikus elektromechanikus zongorát (Hammond, Hohner) emulálta. A zongora hangok ugyan hangminták, de az orgona egy digital simulation technológián keresztül modellezve volt. Ez alapján különböző nagynevű színpadi eszközök emulációit dobták a rajongók elé: Electro 5, mely a Hammond B3, a Farfisa és a Vox Organ orgonákat emulálta, valamint számos hangmintát tartalmazott különböző elektromos zongorákból, a Wurlitzer elektromos orgonából, a Hohner Clavinet-ből és néhány akusztikus nagy és álló zongorából. A Nord Piano 2 kapta a Nord Electro 3 zongora szekcióját 88 kalapácsmechanikás billentyűvel, a Nord C2 orgona pedig a kettős hangszerezés-szekciót a Nord Electro 3-ból, mellyel tökéletes barokk csöves orgona emulációt adott. Végül a Nord Stage 2 kapta az orgona és zongora szekciót a Nord Electro-ból, kiegészítve a virtuális analóg szintetizátor blokkal. A két fejlesztőre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem kreatívak és leleményesek: a már saját kitalált és kifejlesztett áramköreiket tették bele ide-oda és hangolták össze, a tökéletes hangzást előidézve.
Kis hallgatás után 2007-ben megjelent a Nord Wave, mely egy hangminta lejátszó funkciót kapott a virtuális analóg motor mellé a Nord Lead szériából. 2012 márciusában pedig a dobosoknak kedveztek ismét: Nord Drum néven egy virtuális analóg dob szintetizátor lett az új 'játékszer'.
A cég a mai napig nem hagy minket újdonság nélkül: sorra jelennek meg a verziószámmal növelt egységek, egyre jobb fejlesztésekkel.