Numark D2 Director - A média ura
2008. 03. 28.Szerencsére elmondhatom magamról, hogy sok Numark terméket volt szerencsém letesztelni, többnyire meg is voltam velük elégedve. Volt olyan, ami rögtön megfogott és mondjuk elsőre meg is vásárolnám magamnak.
A D2 Director nem ilyen, ő inkább "lassan mérgez" nem adja rögtön magát, sőt, még talán kicsit könyörögni is kell neki, hogy mutassa, mit tud... Persze, ha már megtanultuk, hogy kell hozzá állni, sokkal engedékenyebb lesz és mi boldogabbak, mert egy mindenevő médiatár urai lehetünk.
Kijelző mindenek felett
Nem is kérdéses, a kijelző kapja a fő szerepet a használatban. Középen van, kb. 10 x 6 cm, tehát nem kicsi. Mindent innen érhetünk el, interaktív kicsit a dolog, mert a kijelző alatti gombok nincsenek feliratozva, hanem az éppen aktuális használathoz igazodó feliratok jelennek meg, ezzel felruházva az alsó gombokat tulajdonságokkal. A kialakítás ismét dupla CD vezérlőjéhez hasonlít, két nagy JOG, kis sebességállító poti, és a szokásos Numark kezelőszervek (Loop, Play, Cue, Stutter). A többi gomb specifikus, a JOG mellett Scratch és Search választás, ha a JOG nem sebességet állit, akkor ezzel tekerhetünk a zenébe illetve scratchelhetünk.
A kijelző kezelésére tulajdonképpen négy gomb szolgál, ezek a Lybrary, Create, View és Utilility.
Lybrary: miután hozzákapcsoltunk egy USB eszközt a bal felső sarokban meghúzódó csatlakozóra, a Library gombbal tekinthetjük meg annak tartalmát. Itt többek között kereshetünk is, amivel rögtön értelmét is nyeri a kis aranyos Numark billentyűzet, amit a D2-höz csomagolnak. Praktikus, mert közvetlenül elérhetünk bármilyen címet az adatbázisból, nem kell tekergetni a kis navigáló push potmétert. A billentyűzeten kiválaszthatjuk, hogy hol szeretnénk keresni, F1-F9-ig vannak feltüntetve a keresési szűrők, mint például cím, előadó, BPM, év stb.
Ha nem szeretnénk, hogy a billentyűzet a helyet foglalja, akkor az előbb említett tekergetős megoldással is kereshetünk, ilyenkor is lehet kategóriák szerint rendezni a zenéket, de egyszerűen a file menübe kattintva is elérhetjük az USB tároló tartalmát. Itt rögtön aktivizálódik a kijelző alatti hat gomb, betölthetjük a kiválasztott zenét A vagy B lejátszóba, a Create adatbázisba is tehetjük, és lejátszó listába is.
A View paranccsal az éppen megtekinteni kívánt információkat válthatjuk, van profile és track nézet, az első nem minden esetben érhető el, egyébként a hullámforma kirajzolását jelenti. Ez csak akkor működik, ha egy szoftver segítségével (Lybrary) előre beanalizáljuk az USB eszközön lévő zenéket. Ez relative sok időt vesz igénybe, ha a full analizálást választjuk, de így legalább minden infót megtudhatunk a zenékről, és még a hullámformát is kirajzolja a kijelzőre a gép. Igaz, hogy a felbontásnak köszönhetően ez a funkció nem olyan látványos, mint ahogy vártam, de ettől függetlenül jól látható még így is, hogy hol a kiálló és hol indul be egy-egy zene.
A másik nézet a track view, ami csak az előadót, címet és a betöltött file nevét írja ki - ez magáért beszél.
A Utility tulajdonképpen az opciókat takarja, itt megadhatjuk a kijelzőnk fényerejét, ha valamit nagyon elállítanánk, visszaállíthatjuk a D2-t a gyári beálltásokra, kalibrálhatjuk a sebesség potmétert, frissíthetjük a készülék firmware-ét.
Lejátszás
Nézzük, hogyan is kell elképzelni a zenék lejátszását az elejétől a végéig. Vegyünk bármilyen FAT32-be formázott USB pendrive-ot, mp3 lejátszót, mobile winchestert és csatlakoztassuk rá. Az előlapon egy, a hátlapon két USB csatlakozó található, érdemes hátra a billentyűzetet, mobil winchestert, előre pedig a pendrive-ot csatlakoztatni. Egyébként mindhárom csatlakozó USB 2.0 szabvány, bár azt hiszem 2008-ban ez már elvárható.
Én egy normál mp3 lejátszót csatlakoztattam, ami 1gb tárkapacitással rendelkezik, amit a D2 kb. 5 másodperc alatt fel is ismert. Ha még nem volt az adott eszköz a lejátszóhoz csatlakoztatva, rögtön analizálással kezdünk. Ez eltarthat egy darabig, ami zenéink sokaságától és minőségétől is függhet. Nekem kb. egy percet szöszmötölt, mire beolvasta az új zenéket az mp3 lejátszómról. Ilyenkor létrejön egy Lybrary könyvtár az eszközön, amit későbbi használat során betölthetünk csatlakozáskor, és nem kell analizáltatni a zenéket róla (vagy frissíthetjük is, ha esetleg a fájl struktúra megváltozna idő közben). Ha megvan az eszköz, utána a Lybrary gombbal keresgélhetünk a trackek között. Itt tölthetjük be a lejátszóba a zenéket, ami átlagos hosszúságnál akár 20 másodpercet is igénybe vehet (ilyenkor az adott zenét el sem indíthatjuk, ameddig be nem töltődik). Ezt az időt szerencsére csak egyszer kell kivárni, utána az adatok elmentődnek, és már nem lesz ismeretlen a zene a D2 számára, hanem rögtön betöltődik. Érdemes figyelembe venni azért azt, hogy buli közben nem kellemes még 20 másodpercet sem várni, egy-egy zene betöltéséhez, szóval mindenki otthon előre mentse el az aktuális Lybraryt, akkor nem lehet baj, és sokkal jobb várakozás nélkül keverni.
Az A-B lejátszóban van a zene, az Auto Cue megfogta a zenék elejét, várakozás a parancs teljesítésére, ami legyen először egy sima Play. A zene elindul rögtön, nincs késés, remekül reagál minden, a sebesség 6%-100%-ig állítható, a JOG jól viselkedik, bár szerintem kicsit sokat kell tekergetni. A zenén belül keresni a Search gomb megnyomása után tudunk a JOG-gal, ez is jól működik. Egy negatívumot találtam itt, mégpedig, hogy a tekerés végén kicsit megtorpan a zene, fél másodpercre és csak utána indul tovább. Ha megtaláltuk a keresett részt a zenében, utána még nyolc másodpercig lesz aktív a tekerés (ha esetleg elfelejtenénk kikapcsolni a Search módot), azután a JOG visszavált pitch shift módba. Ez hasznos, így biztos nem lesz bakizás, ha feledékenyek vagyunk. A Scratch módot már említettem, de még vissza akartam rá térni, mert olyan a scratch hangzás reprodukálása, mintha valami megfékezné a zenéket a rendes visszapörgéshez, mivel csak annyival tud visszapörögni, mint a lejátszott sebesség.
A Loop szekciónál pontosnak kell lennünk, nincs automata loop beálltás és korrigálni sem lehet a megfogott részletet, ami nem a legnagyobb pozitívum. Viszont annál nagyobb előny, hogy felvehetjük a lejátszott szettet, USB-n keresztül, ez igazán egyedülálló funkció ezen lejátszók körében.
Volt már szó felhasználási területekről, a D2-t a Numark inkább mobil DJ-knek vagy kisebb klubok, kávézók pultjaiba szánja, ahol egy nagyobb adatbázisból, bármikor előkereshetők a kedvencek a retro bulihoz vagy a délutáni chill a sziesztázáshoz. Bizonyítja ezt az is, hogy kiterjedt lejátszó lista funkcióval rendelkezik, és képes folyamatos lejátszásra.
Készíthetünk még egyedi kollekciókat is. Ez egy nagy ötlet, a Create, amit már említettem, egy innovatív megoldás, a lényege a bakelites felhasználás gyökereihez vezethető vissza, amikor még lemezes táskákat cipeltünk. Ezzel a funkcióval megalkothatjuk virtuális lemezes táskánkat, amiből egy-két lemezt kifordítunk, a többit vissza, nagyjából ezen az elven alapul a megoldás is. Összerakjuk a track-eket ebbe a virtuális táskába, és onnan pakolgatjuk fel a lejátszókra. Ha lejárt a lemez, vagy visszarakjuk a táskába vagy kidobjuk belőle. Így könnyen el lehet kerülni a felesleges kutatást a lemezek után: a globális adatbázisból, amit játszottunk az már vissza is kerül ide a Pull gomb megnyomásával. Ha megvan előre, hogy mondjuk mi lesz az első öt (vagy több) zene amit játszani akarunk, azt berakjuk a Create-be és onnan pakolgatjuk be A vagy B pontba. Zseniális megoldás, remélem, még sok lejátszóban visszaköszön ez a funkció.
Még egy érdekességet találtam, amit nem megszokott ilyen formában lejátszókon használni (hanem keverőkön inkább). Az ütemjelző LED-ek mutatják a zene aktuális ütemét, és hogy a két zene sebessége egymáshoz képest mennyire tér el. Hasznos lehet, ha vizuális típusúak vagyunk. Az éppen aktuális ütem kijelzést a tap gombbal felül is írhatjuk, de a sebesség ezzel együtt nem változik. A beépített BPM mérő hozzávetőleg tíz másodpercig számolja ki a zene sebességét (nem túl pontosan, mert a tört ütemekkel nem tudott mit kezdeni).
A főbb funkciókról szóltam, ezek mind-mind meggyőző újítások. Nem véletlenül nyerte el a Numark az amerikai Musical Mercandise Rewiev magazin szavazásán a 'Dealer's Choice' díjat. A szavazáson kiemelték az TT USB lemezjátszó szériát, ami a legegyszerűbb módja a lemezek digitalizálásának, az I DJ 2-t ami egy iPOD dokkoló DJ konzol keveréke és jelenlegi tesztalanyomat, a D2-t.
Az ára jelenleg 134 000 Ft, ami nem annyira veszélyes, ha a szolgáltatásokat és egyedi újításokat is figyelembe vesszük. Azok számára, akiknek egy egyszerűen kezelhető, mégis sok lehetőséget rejtő média vezérlőre van szükségük, mindenképp jó választás.
Pozitív:
+ Könnyedén szerkeszthető playlist, folyamatos lejátszás.
+ Óriás (jól látható) kijelző, minden fontos adatot és még egy egyszerűbb hullámformát is kijelez
+ Fontosabb formátumok lejátszása (MP3, WAV, AAC)
+ Kompakt 3U magas lejátszó, mini billentyűzettel
+ 3 USB csatlakozás, USB médiatárak széles körű támogatása, USB HUB csatlakoztatás
+ Összetett kijelzőrendszer, multifunkciós gombok
+ XML playlist támogatás
+ Felvétel iPOD-ra vagy más USB médiára
Negatív:
- Scratch funkció hangzása
- Lassú BPM-érték számítás
Balogi István
Diszkrónika & Stage 2008/1.
Még nem érkezett hozzászólás!
Legyen Ön az első!