Leteszteltük az Alesis ION szintetizátort!
2004. 06. 04.Pár évvel ezelőtt az amerikai Alesis cég nem kis meglepetést okozott az Andromeda névre keresztelt polifonikus analóg szintetizátorával.
Egyrészt ez volt sok tekintetben a valaha is gyártott legnagyobb teljesítményű programozható analóg hangszer, másrészről mindezt egy olyan időszakban tették meg, amikor igazi analóg hangszer gyártásába nagyon kevesen mertek belekezdeni, azok is jobbára kisebb, kísérletező kedvű európai cégek voltak. A tavalyi évben, a frankfurti vásáron aztán újabb meglepetés következett az amerikaiaktól, egy kisebb és lényegesen olcsóbb, nyolc hang polifóniával rendelkező szintetizátort mutattak be, de a várakozásokkal ellentétben ez már nem valódi analóg hangszer, hanem fizikai modellezést alkalmazó, virtuális analóg szintetizátor.
Az Alesis Ion szintetizátor, bár külsőre nem rendelkezik olyan tiszteletre méltóan összetett és bonyolult megjelenéssel, mint az Andromeda, de átlagos megjelenésű szintetizátornak sem mondható. Alapvetően az ezüst és némileg a vörös színek uralkodnak a felületen, és sokkal inkább egy modern, kicsit futurisztikus érzést közvetít, talán kevésbé akar régi, vintage szintetizátorokra hasonlítani. A kezelőfelület elrendezését nézve viszont minden analóg szintetizátort használó azonnal otthon érezheti magát. A nagydarab, jól megfogható, gumírozott tekerő gombok nagyjából a megszokott helyeken találhatók és logikailag is jól követhető az elrendezés. Egy dolgot leszámítva. Az oszcillátorok és a filterek elrendezése a megszokott fordítottja, azaz alul található az egyes és felette a kettes (és oszcillátor esetében a hármas). Ez azért okozhat néha zavart az analóg hangszerek használóinál, de nyilván megszokható. Az Ion külső megjelenésének egyik érdekessége a háttérvilágított három modulátor kerék a szokott helyen, a hangszer baloldalán. Ezek vagy állandóan világítanak, vagy úgy is be lehet állítani, hogy a pozíciótól függően a megvilágítás erőssége is változzon. A hangszer közepén egy 160x160 méretű LCD is található, amely elég jó felbontásban és fényerővel ad információkat az éppen szerkesztett paraméterekről. Mivel a hangszer teljesen lapos és a kijelző sem lett kiemelve a síkból, így azért programozáskor kissé felé kell hajolni, hogy megfelelően lássa az ember, de nagyon hasznos grafikus információkkal teszi könnyebbé a szerkesztéseket. Ez különösen igaz a hullámformák és a burkoló görbék megjelenítésénél. Sok esetben éreztem úgy, hogy például ha egy kezdőnek kellene elmagyarázni az analóg szintetizátorok összetevőinek lényegét, akkor az Ion kijelzőjén megmutatva nagyon hamar megértenék. A kijelző egyébként úgy működhet, hogy abban a pillanatban, ha akármelyik fizikai kezelőszervhez hozzáérünk, akkor a megfelelő menü ablak megfelelő paraméterére vált a kijelzés. Ez persze némely szituációban zavaró is lehet, így van rá lehetőség, hogy a kijelzés csak a minden szekcióban megtalálható edit gomb megnyomása után váltson. A paraméterek száma egyébként több mint a fizikai kezelő eszközöké, így a menü rendszert bizonyos esetekben használni kell. Ez is hozzászokást igényel, ugyanis a legtöbb szintetizátoron leágazó rendszerű menü található, míg az Ion esetében csak horizontálisan navigálhatunk. Mindent egybevetve az Ion kezelőfelületének megítélése részben szubjektív dolog, a kezelőszervek közül a tekerőgombokat szerintem jó érzés kezelni (nagy felbontású, végtelenített kontroller mindegyik), míg a kezelőgombok talán kisebbek a megszokottnál. A billentyűzet elég könnyű érzetű és sajnos nem tud aftertouch információt közvetíteni a hangszínek felé (viszont képes note off velocity küldésre), a harmadik kerék, vagy kontrol pedál használatával ezt némileg lehet kompenzálni.
Az Ion esetében három oszcillátort használhatunk hangonként, és lehetőség van a hullámformák folyamatos változtatására, azaz például fűrészfogforma esetében változtathatjuk a meredekség szögét, ívét, irányát is. Mindegyik oszcillátort transzponálhatjuk, és finoman hangolhatjuk is. Komoly FM moduláció és sync moduláció lehetőségek teszik teljessé ezt a szekciót. Az oszcillátorok jele egy filter előtti keverő szekcióba kerül, ahol még egy zajgenerátor és az analóg bemenetek jelét is hozzákeverhetjük. Mivel két filter is található a hangszerben, így azt is meghatározhatjuk, hogy a kettő közül melyikre, vagy milyen arányban kerüljenek a jelek, illetve lehetőség van a filter szekció megkerülésére is, ilyenkor például az adott oszcillátor közvetlenül a post filter mix szekcióba kerül.
Egy analóg jellegű szintetizátornál szinte a legfontosabb rész a hangszín alkotás szempontjából a filter, azaz szűrő szekció. Az Ion két szűrőjében nem kevesebb, mint tizenhét filter típus közül válogathatunk. Ezek közül az első hét valamilyen régebbi és híres analóg szintetizátorszűrőnek az emulációja, míg a többi az Alesis saját fejlesztése, és itt például több fajta formáns típusú szűrőt is megtalálhatunk.
Az Ion modulációs lehetőségei is elég szélesek. Összesen három envelope generátor használható, ezek közül kettő a szokásos módon, fixen hozzá lett rendelve a hangerő és szűrő modulálásához, de a harmadik szabadon is használható. (Fizikai kontrollerrel egyszerre csak egy envelope paramétereit változtathatjuk, egy dedikált gombbal válthatunk az envelope szettek között.) Ezen kívül még két LFO oszcillátor és egy külön Sample and Hold generátor is rendelkezésre áll, mint hagyományos (és több szekcióban közvetlenül választható) moduláció forrás. A modulációs lehetőségek azonban ennél is szélesebbek, ugyanis minden hangszínhez egy modulációs matrix tábla is található, amiben összesen 12 modulációs útvonalat jelölhetünk ki. Ez nagyon hasonlít arra, ami az Oberheim Matrix szintetizátorokban található, csak még összetettebb lehetőségekkel.
Az Ion effektszekciója meglehetősen egyszerű, egy drive és egy master effekt részből áll. A drive rész kompresszor és torzító típusú effekteket tartalmaz, míg a master részben phaser, chorus és más modulációs lehetőségek találhatók. Az effektek nem rosszak csak szerintem elég szűkösek a szintetizátor összetettségéhez képest. Különösen hiányoltam egy hosszabb delay lehetőségét. (Egy maximum 80 ms hosszúságot produkáló slap back delay található a master effektek között.)
Négy hangszín bankban, összesen 512 hangszín használható az Ion szintetizátorban. Ezeket a bankokat színek szerint (Red, Green, Blue) nevezték el, illetve az utolsó (egyébként sárga színű) hangszínbank a User nevet kapta. Ez egy kicsit megtévesztő, ugyanis valójában mind a négy hangszínbankba programozhatunk saját hangszíneket, csak alaphelyzetben az első három bank védett állapotban van. Gyárilag feltöltve mindegyik hangszínbankban nagyjából kategóriák szerint következnek a hangszínek, először basszus, majd szóló hangszínek, pad-jellegű, perkusszív és effekt hangok követik egymást. A hangszínek között nagyon jókat is találtam (aki előfizetőként megkapja a Soundcheck CD-t, az hallhat is belőlük), de nagyon könnyen programozhatunk saját hangszíneket is, ezekből kiindulva vagy akár teljesen alapállapotból kezdve. Legjobban talán a basszus hangszínek pregnáns indítása és sokfélesége fogott meg elsőre, de szinte minden kategóriában nagyon használható hangszínekre képes az Ion. Multitimbrális módban egyszerre négy hangszín használható és 64 setup programhely áll rendelkezésre az ilyen beállítások elmentésére.
A hangszínek játszhatóságát több előadási (performance) eszköz is segíti. Egy komolyabban szerkeszthető portamento szekció is rendelkezésre áll, ahol a különféle unisono beállításokat, a pitch wheel használatát befolyásoló paraméterek állítását, illetve anlóg-szerű hangolási pontatlanságot produkáló beállítást is végezhetünk. Az arpeggio szekcióban 32 pattern közül válogathatunk, egy tempo gombbal beüthetjük a tempót, illetve dedikált tempó potméter is rendelkezésre áll.
Az Alesis Ion szintetizátor lehet, hogy viszonylag későn érkezett a virtuális analóg szintetizátorok táborába, de ez, hallgatva a végeredményt, sok szempontból talán előnyt is jelent a számára. Több tapasztalatot lehetett leszűrni, és a DSP teljesítmények is növekedtek az utóbbi időben. (Az Ion szintetizátorban összesen kilenc DSP processzor számolja a szimulációt egy komolyabb vezérlő processzor mellett.) Míg az Ion polifónia fokban, beépített effektek és szolgáltatások területén esetleg elmarad több mai, már ismertebb márkától, a hangszínek minősége és sokfélesége tekintetében mindenképpen az egyik legjobban sikerült analóg emuláció. Ha ezek a szempontok fontosak valaki számára, akkor jól teszi, ha az Ion szintetizátort egy lehetséges vásárlás előtt alaposabban meghallgatja.
+ Hiteles, sokoldalú analóg hangzások
+ Széleskörű kontroll- és modulációs lehetőségek
- Szűkös effekt lehetőségek
Lippényi Gábor
(Zenész Magazin)
Még nem érkezett hozzászólás!
Legyen Ön az első!