A KV 2 Audio több mint 30 éves története
2006. 10. 13.2007-ben megújult arculatot kapott a már legnagyobbak között számon tartott cég, a KV 2 Audio. A professzionális hangszóróipar közösségében viszonylag kevesen töltik be az újító szerepét. Az okok a kívánt megrögzöttség hiányában keresendők.
Néhányan már boldogok attól is, hogy egyszerűen "csavarnak" egyet a már létező technológián - ezzel nem lehet nagyot hibázni. Végső soron azonban a ma hangszóró-csavargatóiból lesznek a holnap újítói. De néhányan a valóságban átmenetet képeznek.
Van valami élvezet abban, hogy az ember beléphet Jiri 'George' Krampera szentélyébe: egy kis műhely valahol Csehországban, egészen pontosan Milevskoban. Fantasztikus rendetlenség, de ez a "szükséges tudni" (mármint hogy mi, hol van) stílus a hangszóró fejlesztés sajátossága. A helyszín otthont is jelent Mr. Kramperának és hét munkatársának, köztük feleségének, Janának. De ez csak a történet egyik fele-
A KV2 harminc éves történetének rövid kivonatából megtudható, hogyan tért vissza Csehországba Mr. Krampera Kanadából, ahová a szovjet idők politikai menekültjeként távozott, és ahol megtervezte az Elite hangszóró sorozatot és a Bloc gitárerősítőket a Yorkville Sound számára. A Rexx neve alatt más gitár eszközöket is fejlesztett és piacképessé tett.
Hamarosan elismerték Mr. Krampera tehetségét, különösen az olasz RCF gyár, amelynek drivereit nagy számban használták Kanadában. Következésképpen, Mr. Krampera cége, a Class A, hamarosan besegített az RCF hangszóróinak fejlesztésébe. Ebben a minőségben találkozott Marcello Vercellivel, a cég Észak-amerikai marketing elnökhelyettesével. Ekkortájt Mr. Krampera havonta két hetet töltött Olaszországban, és két hetet Milevskoban. A páros megalkotta a Fussion Audiot, így amikor az amerikai óriás, a Mackie megszerezte az RCF-et, hamarosan megállapodtak a Class A és a Fussion megvásárlásáról is 1998-ban. Marcello Vercelli lett valamennyi Mackie hangszóró tervezésének főmérnöke, és az RCF Precision fejlesztési igazgatója.
George Krampera és Marcello Vercelli jóformán néhány év alatt létrehozta a -kis helységek aktív hangosító rendszere- kategóriát. A lista lenyűgöző, felöleli az RCF Art sorozatát, a Fussion 3000/1800-at és a Mackie SR1530-at, az SA1521-et, az SA1232-t és az SRS1500-at.
Azonban a Mackie 2002-ben elkezdte csökkenteni működésének méreteit, és a Krampera-Vercelli páros a szakítás mellett döntött. Ekkor választották a KV2 nevet, amely második közös cégükre utal.
A cég jelenleg Csehországban, az Egyesült Államokban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban folytat tevékenységet saját irodáján keresztül, és ez bármennyire is visszafogottnak tűnik, a KV2 egyike azon cégnek, melyeket a szakma többi szereplője érdeklődéssel figyel. K és V rövid történetét ismerve most már bizonyára mindenki számára érthető, miért.
Eközben Milevskoban színpadra kerül Krampera újabb audio mesterműve. Ezúttal a fejlesztés tárgya egy új, nagy méretű, 3"-os HF kompressziós driver, és annak beépítése olyan modellekbe, amelyek néhány hónapon belül gyártásra készek lesznek. A jelenlegi katalógus kínálata két termékcsoportra osztható. Az EX aktív hangfalak a szabadalmaztatott Class AB és Class H erősítőkkel készülnek (a HF és a mély szekció hajtására), és a kínálatban szereplő két aktív mély modul 1000, illetve 1600 W-os erősítőkkel működik. A másik sorozat az ES aktív hangfalakból áll, amely az ES1.0 topládát, és három különböző mélyládát foglalja magába. Az utóbbiak valamennyien Epak 2500 erősítővel meghajtottak - a négyutas egységet kizárólag az ES moduláris rendszerhez tervezték.
2004 szeptemberében a KV2 bemutatta az EX12-t, amely egy aktív szélessávú hangfal, benne egy 12"-os woofer, ötvözve egy 3"-os kompressziós driverrel, és egy 1,4"-os torkolatú, 80- x 40- nyílású tölcsérrel, külön-külön erősítők által meghajtva. Ezek az erősítők nem a rezonanciatérben lettek elhelyezve, hanem a hátul zárt dobozra vannak felerősítve, megelőzendő a rezgések okozta problémákat. A ház szívében a HF driver áll, amely az olasz gyártóval (18 Sound) közös fejlesztés. Mr. Krampera szerint ez a driver jóval 20kHz fölé szélesíti ki a frekvenciatartomány felső határát, mintegy 43kHz-ig.
- A membrán voltaképpen egy szendvics - szögezi le Krampera. Belül tiszta titánium, és titánium-nitrát vonja be mindkét oldalát. Ez egy sokkal merevebb, erősebb dome-ot hoz létre, sorban kötve megnövelt kimenetet és átvitelt, de kisebb torzítást eredményez.
A 18 Sound-dal kötött kölcsönös megállapodás lehetővé teszi George Kramperának, hogy a tervezésen a Reggio Emilia-i csapattal dolgozzon, és cserében a termék elkészültekor a 18 Sound hozzáadhatja az új terméket saját portfoliójához.
- Talán ez az oka annak, hogy az emberek fele a 18 Sound-ról érdeklődött frankfurti bemutatótermünkben. Ők ugyanis hozzánk küldték az érdeklődőket, hogy hallgassák meg az új drivereket - tette hozzá. Az igazat megvallva azonban mindez baráti alapokon nyugszik. Végső soron a 18 Sound szakembereinek nagy része az RCF-nél dolgozott 1991-ben, amikor én odamentem. A tanítványaimnak hívtam őket. Így, minden fejlesztésünk egy szoros barátság eredménye.
- Ha megnézzük például az ES1-et, minden hangszórója a KV2 számára lett kifejlesztve. Most mások is érdeklődést mutatnak, néhány cég például 6"-os drivereket vásárol. Az EAW például a woofereket veszi.
A másik csinos újdonság a VHD, vagyis Very High Definition, amely a HF driver minőségéről kapta nevét. A VHD1 hasonló a jelenlegi ES1.0-hoz, 12"-os mély, 6"-os közép, és 1"-os új magas driverrel, amelynek "szendvics" dome-ja fogja jellemezni a hasonló 3"-os testvérét is. A nagyobb láda, a VHD2 két 12"-os dupla tölcsérű, két kisebb mélységű 8"-os, és egy egyszerű 3"-os driverrel készül. Mindegyiket külön erősítő hajtja, ezek a szabályozókkal egyetemben egy új rendszerű rackben helyezkednek el, amely előbb-utóbb standarddá válik valamennyi területen.
A rendszert novemberben Csehország különböző rendezvényein a béta-tesztnek vetették alá. Ez az a pont, ahol a végfelhasználóknak Mr. Krampera lenyűgöző módon enged bepillantást a tervezők problémájába. Ebben az esetben mindennek a hangszórórács az oka.
- Az emberek a hangfal elejére rácsot kérnek - magyarázza -, de ha rácsot teszünk oda, ez behatárolja a besugárzási távolságot, főleg a magas frekvenciák esetén. A teszteken még a legjobb rácsok használata is 80m-ről 40m-re csökkentette le a jól besugárzott távolságot.
- Ki kellett dolgoznunk, hogyan lehet ezt jól megvalósítani. A probléma az, hogy ha valaki egy felsőfokú képességű rendszert akar, akkor nem tehetünk a tölcsér elé rácsot, vagy ha teszünk, akkor ennek akusztikailag 'átlátszónak' kell lennie. Olyan ez, mint egy rácsot tenni a fény útjába. A tengelyhez képest eltolva, ez tényleg magától értetődően működik. De ha nem látunk keresztül a rácson, akkor hogyan várhatjuk el, hogy a hang a legjobb legyen-
- A hangszóró tervezésben a dinamikus tartomány rendkívül fontos, és ha a torzítást 1%-ról 0,1%-ra csökkentjük, 20dB extra dinamikus tartományt kaphatunk - magyarázza. Sok ember van, aki azt állítja, 1% torzítás nem hallható, de ez a dinamikus tartomány csökkenésében mutatkozik meg.
Egy olyan professzionális terméktől, mint a KV2, megkövetelhetünk nagyobb dinamikus tartományt. Minőségi hi-fi rendszerektől elvárjuk a 100dB-t, ezért különösen fontos, hogy a KV2 20-30dB-lel tudja növelni a dinamikus tartományt - ez hatalmas különbség.
Van más is, amit Mr. Krampera hibásnak tart a hangszórók elektronikáján, valamint a belső crossovereken vagy erősítőkön kívül. Hiszi, hogy a keverő áramkörének - amely szétosztja a hangot - szintén elsődleges fontossága van. Ezért a KV2 sok időt tölt a saját keverőinek fejlesztésével is, amelyben a brit gyártó, az Allen & Heath a partnere. Ez a fajta tervezés teljesen másfajta megközelítést jelent Krampera szerint. Összességében a standard tervezéstől a legkiterjedtebbig vizsgálva a termékeiket, legalább 6dB-lel halkabb értéket tudnak produkálni néhány létező ipari szabványénál. Más szóval, több hangzásbeli megoldás van a tervező asztalaikon.
Az egyik megoldást - amely, magasan vezeti a cég sikerlistáját - a -plug & play- lehetőséget, a KV2 rendszerei általában magukban hordozzák. Valójában Mr. Krampera ragaszkodik hozzá, hogy néhány helyzetben tovább tart áramot kapni a rendszerhez, mint az a 10 perc, mialatt a helyére teszi a felhasználó a ládákat és csatlakoztatja a vezetékeket.
- A kiállításokon gyakran mindent kihúzunk, alaphelyzetbe állítunk, amikor a látogatók bejönnek a bemutató helységbe, hogy megnézzék a rendszert - dicsekszik. Ilyenkor csodálkoznak, milyen egyszerűen és gyorsan elvégezhető ez.
Ezt egy példával is illusztrálta. Az első kiállításaik egyikén, Madridban, nem sokkal a rendszer bemutatása előtt érkeztek meg a berendezések, ráadásul a szállítás során egy részük el is kallódott. A KV2 szabadtéri bemutató területének megnyitása néhány másodperc híján elmaradt, de a szállítás során jól lehűlt ládák végül pont megérkeztek, csak csatlakoztatták őket, és már kezdtek is felmelegedni.
- A reakció hihetetlen volt - büszkélkedett. Nemcsak hogy rövid ideig tartott az installálás, de amikor megszólalt a rendszer, a látogatók nem akarták elhinni, hogy ilyen kevés hangfalból ilyen minőségű hang szól. Az emberek elkezdték nézni a riggeket, próbáltak további hangfalakat találni a bemutató területén elrejtve. Majdhogynem kínos volt.
A KV2 fejlesztéseit körülvevő relatív siker okán néhányak fejében megfordult a kérdés: miért nem az RCF-nél eltöltött idő alatt alkotta meg ezeket a termékeket Mr. Krampera- Főleg, hogy az ilyen gyártáshoz szükséges innováció vitathatatlanul könnyebbé teszi a célok elérését, biztosabbá a tervek megvalósulását. Mr. Krampera válasza üdítően őszinte, és talán magától értetődő:
- Lett volna rá lehetőség, hogy ezeket a termékeket az RCF gyártsa. A Mackie felügyelete alatt azonban eldöntötték, hogy más gyártási folyamatok a cég erősségei. Azonnal rájöttünk, költséghatékonyabb M.I. termékeket kell alkotnunk, viszont a nagyobb formátumú rendszerek tervezését nem követelte meg az anyacég. Ekkor döntötte el Mr. Krampera, hogy távozik.
Amikor a 'line array' hangszórókra és a KV2 portfoliójából hiányzó rendszerre tereljük a szót, határozott reakciót váltunk ki. Újra itt a toll és a tábla, amely azonnal a figyelem középpontjába kerül. Az egyértelmű hír, hogy a KV2, igen közel jár a projekt megvalósításához. De amint tudjuk, ha Mr. Krampera bárhol is hibát lát az elképzelésekben, akkor- Itt nevezetesen a levegő molekulákról van szó.
- A 'line array' nagyszerű a beszédhez - magyarázza, de meglehetősen kis jelátalakítót kell használni, míg a nagyobbak egész egyszerűen túlságosan lassúak. Azután, amikor belemélyedünk a tartós kimozdulású HF bizonyításába, majd a levegő részecskék mozgásába, vagy az energia átvitelbe, és arra, hogy figyelembe kell vennünk a hőmérsékletet, és ha szabadtéren dolgozunk, a szél sebességét is.
- Mindig sokkal jobb HF-t kapunk hideg környezetben, mint melegben, mert a levegő többet mozog. Ismétlem, egy nagy PA rendszerrel, szeles környezetben a HF éppen középszerűnek tűnik. A légmozgás fontos része ennek a tevékenységnek.
Hidegben és üres helyszínen a hangpróba eredményeinek érvényessége hirtelen kérdésessé kezd válni, de ez nem az, ami számunkra kérdéses. A fő gond a tartós kimozdulású HF - vagy a valóságban ennek hiánya.
- A legkönnyebb körbejárni ezt a kérdést az egypontos forrással - folytatja. Ha két forrást használunk, végezhetjük fésűs szűrővel, de valójában a szint nem változik. Azonban ha több forrást adunk hozzá, a reakció egyenletesebb lesz, de egyre alacsonyabb szinteket kapunk. Ez az oka annak, hogy gyakran miért nincs HF a 'line array'-nél hosszabb távon.
- A legalapvetőbb dolog, hogy meg kell lennie a jó fázisgörbének. Ez a legfőbb az érthetőség szempontjából. A füleink úgy vannak programozva, hogy távoli hangokat halljanak meg, de a HF-nek egy fázisban kell lennie a közepekkel. Ha nincs, az még nem hangzik túl rosszul közelről, de nagyobb távolságban már elveszíti érthetőségét. Ezért korrekt fázisgörbére van szükségünk 800 Hz-től körülbelül 8-10 kHz-ig. Ez egy rendkívül fontos sávszélesség. És 90°-ban kell maradnia, nem többen. Így a valóságban a fázisgörbe sokkal fontosabb, mint a frekvencia átvitel. Ez az, ahogyan zenét lehet hallgatni szegényebb környezetben és meg lehet érteni, mi történik.
- Érdekesség, a legrosszabb rész még mindig az, hogy nagyon óvatosnak kell lenni a fázisgörbével 3-4 kHz körül, ahol a fülünk érzékenyebb. Az intermoduláció produkálja a közép frekvenciákat. Így a HF fokozásával elvégezhetjük a közepek elfedését. Ettől viszont zajos lesz, ezért megpróbáljuk beállítani equalizerrel. Ez egy rémálom, valójában ki kell csak vágni az intermoduláris torzítást a HF-ben.
Ez érvelések kihívó sorozata, és talán folytatódni fog, bármikor is találkozzanak az akusztikai szakemberek. Ezzel egy időben, csodálnunk kell George Kramperát. Mert bármit is gondol bárki az ő álláspontjáról, az általa fejlesztett termékek eléggé jól szólnak. Vagyis nagyon jól. Hacsak a megrendelők nem ragaszkodnak a hangszóró rácsokhoz?
Andy Wood, AUDIO PRO nyomán készítette a Páko Kft., a KV 2 Audio magyarországi képviselete
Még nem érkezett hozzászólás!
Legyen Ön az első!