Numark iDJ 2 - Nekem bevált

Akkoriban még nem volt akkora divat (itthon semmiképp) a kis fehér zenelejátzenelejátszó, mint mostanában, persze ehhez főleg magas ára segítette hozzá. Ma már jobb a helyzet, megfizethető az Apple lejátszója, így mindenki zsebében ott lapulhat valamelyik típus egy hozzágyártott kis zokniban.

Szerencsére nem vagyunk rögtön egy felesleges kiadásra kárhoztatva, ha esetleg még sincs iPod-unk, használhatunk szimpla mp3 lejátszót vagy egyéb háttértárat is. Szóval itt az utód, és hogy jobb lett vagy sem, arra a válasz egyértelműen igen, sokkal jobb az elődjénél, teljesen újraformált, nem sokban ragaszkodnak az IDJ-hez, sokkal inkább a D2 directorhoz hasonlít, matt fekete külső, laptop méretűre formálva, elég lapos ahhoz, hogy egy nagyobb laptoptáskában is elférjen. Középre került a nagy színes kijelző, alatta a funkciógombok és a mixer rész, ezek felett az iPod dokkoló, oldalt a két JOG, effektek, EQ. Úgy látszik, minden egyben van, és persze hogy ez lesz a lényeg. Nem kell venned ezen kívül semmit, ha akarsz egy komplett pultot otthonra vagy kisebb bulikba. A gombok kicsit megzavartak, mert mintha a felületet más-más designer álmodta volna meg, makacsul ragaszkodva a saját elképzeléseikhez, így felemás a forma.
Szerencsére mostmár csak egy iPod slot van a készülék tetején, univerzális, az elődhöz képest ez is nagy újítás, régi és új iPod típusok is invitálást kapnak nyílásába. Sőt, USB-n keresztül akár pendrive vagy külső háttértár is ráköthető, de ez manapság már kezd természetessé válni. Akár USB HUB is beiktatható a rendszerbe, így a két fizikai USB port rögtön nem kettő, hanem akár négy, nyolc vagy több USB-vé is alakulhat, aminek akkor lehet értelme, ha van fix külső merevlemezünk ? akár több is ?, és emellett akarunk billentyűzetet is használni a kereséshez, na meg a haver áthozta az új zenéket pendrive-on. Formátumok MP3, WAV és AAC fájlokat kezel, azokból viszont nem válogat, jöhet mindegyik verzió, sikeresen megbirkózik ezekkel és direct módban a védett iTunes tartalmakat is meghallgathatjuk. Az, hogy egyelőre csak három típust kezel, egy dolog, általában egész hamar elkészülnek a firmwareek, amik képesek ezt és más hiányosságot is kiküszöbölni, tulajdonképpen főleg ezért is jó a digitális világ, a vásárlói visszajelzések alapján lehet finomítani a terméket.

A felület

Sokat emlegetem a D2 directort, nem véletlenül, hiszen a szoftvere (és egyben a felülete is) teljesen megegyezik mostani tesztünk szereplőjével, egykét apróságban térnek el egymástól, ezért most nem járnám körbe az egészet elölről, csak megemlítem a kihagyhatatlan nüanszokat, akit érdekel bővebben, olvassa el a D2 tesztemet (Diszkrónika 2008/1.). A felület szebb lett, nagyobb felbontást kaptunk a hatalmas kijelzőn, teljes színekben pompázik, nagyon pofás, nem kell hunyorognunk és a kontraszt megfelelő értékre csavarásával vesződnünk, szép tiszta képet kapunk végre. Ez is egy ok, hogy nincs másra szükség a használathoz, nem kell laptop, amin keressük a zenét, mert tökéletesen látszik minden. A felállás hasonló, a és b oldalba tölthetjük be a médiákról a zenéket, kis analizálási idő után minden infó a szemünk előtt lesz, cím, előadó, BPM, sebesség stb., nem kell nekünk semmi egyéb? A középső nagy rotary gombbal navigálhatunk, szépen lebontott könyvtárszerkezetünkben, amit megnyomva egy könyvtárat megyünk beljebb vagy kiválasztjuk a zenét, és megnézzük a tulajdonságait. Ha nem akarunk sokat bajlódni a zenék egyenkénti analizálásával, segítségül hívhatjuk a csomagban leledző CD-t is, amin a Numark Librarian szoftver is van. Ez a kis hasznos program előre elkészíti az összes adatot a zenénkről, felépíti azt, és nem kell végigvárni a betöltési időket. Másrészt, ha már fel vannak építve zenéink adatai, életbe lép a Beatkeeper BPM technológia, ami képes követni a sebességszabályzó értékét, és annak változtatásával rögtön kiírja az aktuális BPM értéket. Kezdőknek ez nagy segítség lehet, talán így könnyebben megtanulnak keverni (na, ezt most én sem gondoltam komolyan?).

Hangzás/használat

Nézzük mit is mutat élesben, rögtön a mélyvízbe küldtem, elvittem egy buliba, ahol produkálnia kellett, mert muszáj volt neki? Kicsit féltem az első alkalomtól, ismeretlen terepen ugyan izgalmas a munka, de érhetnek meglepetések. Bekapcsolás után egy kis bootolás következett, nem zavaró, egészen gyorsan betöltötte az alapállást, aztán a rádugott USB pendrive fájlszerkezetével is elboldogult egészen gyorsan, itt választhatunk, hogy csak frissítse a már beolvasott struktúrát, vagy elölről kezdje annak felépítését. Értelemszerűen a frissítés gyorsabb valamivel, a Pioneer CDJ-400-nál lényegesebben gyorsabban olvassa be a ráaggatott eszközöket. Hangzásra sem lehet panasz, jó minőségű zenével szépen szól a beépített hangkártya, otthonra több mint jó. A három sávos EQ +12 dB-t emel, és a felirat szerint az alsó állásban teljesen kivágja a hangokat, de mégsem működött a kill, úgy ahogy kellene, viszont a gyengébb minőségű zenéket szépen fel lehet javítani a felső tartományok tekergetésével. A kivezérlés jelző funkcionális, egy világítórúdra hasonlít leginkább és csak a 0 dB van jelölve középen, ami arra elég, hogy a két zene közötti hangerőeltérést kb. beállítsuk, és ne legyen torz a jel. Ha mégis túlszaladna a bemeneti hangerő, a kijelző felső része pirosra vált, ezzel megálljt parancsolva a féktelen túlvezérlésnek. A sebességszabályzó 6/12/25 és -100/+25% értékek között beállítható, képes a 0,01%-os állításra és a középállás alsó és felső két milliméterében nem szabályoz, ezzel meghoszszabbítva a poti élettartamát.

A crossfader megteszi, amire kitalálták, teljesen jó, az élettartalmára nem lehet majd panaszunk, ha vigyázunk rá, egyébként egy felújított D-Type fader van benne gyárilag. A karakterisztika állítható, igaz kicsit limitált formában, tehát nem potival, csak egy kapcsolóval két karakterisztika állás között (vágás/fadelés). A fader legjobb tulajdonsága, hogy belső faderstart-tal is rendelkezik, egész pontosan lehet használni, csak kicsit nagy a lag a végállás és a startpont között, mindenesetre bennem szép emlékeket idézett, még a CDJ-500 korszakból. Nem vitatott kérdés, hogy a vásárlók tetemes részét a JOG wheel tulajdonsága érdekli legjobban, komoly vásárló potenciál bukhatna el ezen a részen. Én úgy vettem észre, hogy a JOG megegyezik a D2 directorban használt, gumiborítású apróbb kerékkel, ami végtére is kényelmes tapintású és stabil, nem lehet nyomogatni, pont jól van rögzítve, egyenletesen forgatható. Sajnos cseppet sem nyomásérzékeny, csak a mozgatásra reagál, mixelésre jó, de tényleg nem scratchre való. Ha scratch módban van az eszköz, kicsit olyan mintha késne, ha most timecode tesztet írnék, a következő mondatom az lenne, hogy vegyük alacsonyabbra a latency értékét az megoldja a problémát. Sajnos itt nem lehet ezt alkalmazni, azért örültem volna,ha végre ezen javítanak kicsit az elődökhöz képest, de ez a precizitás még várat magára. Ugyanez észrevehető a cue pont beállításánál is, megszokjuk egy kis idő múlva, csak rá kell, hogy álljon a kezünk, a kis tárcsán a finom mozdulatokra. A cue pont beállítás hasonlóképp történik, mint az összes többi Numark terméknél, kicsit bonyolultabb. Visszapörgetni is lehet, de hátrafelé csak 50%-ig szabályoz, akármennyire is pörgetjük visszafelé a zenénket, az csak az 50-es lélektani határig lesz hajlandó gyorsulni, azon a ponton meg is akad, ez kicsit zavaró. Ha nem vagy lemezjátszó zsonglőr, ezek a kis apróságok fel sem fognak tűnni, aki esetleg most kezdi a zene birodalmi kapuit döngetni, annak talán ez még természetesen is fog hatni, kár ezen izgulni. Nekem a buli végéig bírta, minden hiba nélkül, igaz nem is nagyon erőltettem a komolyabb trükköket miután konstatáltam, hogy felesleges, szépen, öregesen elkevergettem vele, aztán mindenki hazament aludni?

Csatlakozások

Ahogy egy új generációs DJ konzolon annak lennie kell, mindenféle ki- és bemenet megtalálható rajta, szerencsére nem maradt el a külső eszközök csatlakozásának lehetősége sem. Mindkét csatornára lehet CD-t és lemezjátszót is csatlakoztatni (kapcsolható), egyébként semmi extra a mikrofon bemeneten kívül, ami mellett gain és tone potméter van. Itt figyeljünk oda, ha nem használjuk ezt a bemenetet, akkor kapcsoljuk ki, mert elég nagy háttérzajt képes generálni, ha nincs csatlakoztatva mikrofon hozzá. A fejhallgató csatlakozása nem csak 6,3-as lehet, hanem 3,5-ös is, ennek végképp nem látom az értelmét, de abban biztos vagyok, hogy minden eshetőségre gondoltak a tervezők. A hangerőn kívül itt is lehet tónust állítani, mélytől a magasig, lehet masterbe, vagy csatornába belehallgatni és a csatornák közötti előkeverésre is van egy potméter.
A hátsó rész már sokkal izgalmasabbnak tűnik, főleg a szimmetrikus XLR master kimenet, ami nem szokványos hasonló készülékeken, és persze mellette a hagyományos RCA master és RCA record out kimenet is itt kapott helyet. Mindent gondoltam volna, de hogy S-Video csatlakozással fogok ezen az eszközön találkozni, na, azt nem. Ez akkor használható, ha direct módba kapcsoljuk az eszközt, ilyenkor képes akár videó fájlokat is lejátszani, és kiküldeni a jelet külső kijelzőre.

Szoftver

Köszönhetően a nemrég megjelent v1.09-es firmware-nek elég sok apró hiba orvoslásra lelt, és ez csak jobb lesz, hiszen folyamatosan dolgoznak a fejlesztésen, a Numarknál nagy hangsúlyt fektetnek erre. Egyébként a szoftver nyílt forráskódú és már ki is dobták a fejlesztői kittet, remélhetőleg lesz olyan ügyes programozó, aki a Linux alapú operációs rendszert majd egyszer csak jól átdolgozza és a gyári funkciók mellé kitalál valami nagyon extrát is. Ha már extráknál tartok, képbe kerül még egy-két finomság itt a végére. A D2-höz alapból csomagoltak USB billentyűzetet, ami nem csak jól nézett ki, hanem a keresést nagyban megkönnyítette nekünk, sajnos ez most nem alaptartozék. Viszont a szállításban nagy segítség lehet a kifejezetten az iDJ2-höz tervezett Numark rack, ami nagyon ötletesen kihúzható tartóval van szerelve, és az előbb említett fekete és sötétben világító billentyűzet is ott figyel benne.

Célközönség

Nem tudom miért, de szeretem behatárolni kinek való egy-egy szerzemény, ezt most elég nehéz, ugyanis, ha azt mondom 15-50-ig, akkor kizárom a 15 alatti és 50 fölötti DJ-ket, és még mindig nem mondtam igazat. Az éppen szárnybontogató 14 éves srácnak ez maga lesz a csoda, minden egyben van, lehet kevergetni suli után és óra közben arra gondolni, hogy a tegnapi keverést mégis fel kellett volna venni. Az újrakezdő DJ-knek, akik már nem akarnak lemezjátszót cipelni, de mégis megmutatnák mit is tudtak régen művelni egy Coco Jumbo és egy Be My Lover kettőssel. A 20-30 évesek, akik paszszióból akarnak kevergetni, sok idejük (és pénzük) van a haverokat összehívni egy közös bulira, azoknak is jó lesz, mindenki elhozza mp3 lejátszón a kedvenc zenéjét és az már rossz buli nem lehet. Aki otthon komolyan akar keverni tanulni, vagy sokat gyakorolni, annak kisebb fenntartásokkal, de ajánlható, megszokás kérdése. Végül, de nem utolsó sorban az olyan alkalmi DJ-knek a legjobb választás az iDJ2, akik esküvőket, céges bulikat és hasonlókat vállalnak, ahová nem igénylik a lemezjátszókat, DJ CD-ket, csak a jó zenéket, esetleg néha értelmes keverést. Hordozhatóságban jelenleg nincs jobb ötletem ennél, tényleg minden benne van, egyszerűen használható és működik, ráadásul jól.

+ Ha megveszed, nincs másra szükséged, komplett pult
+ Hatalmas kijelző, végre színesben, nagy felbontásban
+ Nem csak iPod használható, mp3 lejátszó, vagy pendrive-val is dolgozhatunk
+ Stabil felépítés, látszik, hogy össze van rakva rendesen és végre szállítható méret, kényelmes elrendezés
+ Mikrofon bemenet, szimmetrikus XLR kimenet
+ A lényeges audio fájlokat támogatja

- a JOG nem érintésérzékeny, ezáltal a scratch megoldások is limitáltak
- Gyenge potik és gombok
- Analizálás nélkül nem indulnak el a zenék, csak ha végzett a folyamattal

Balogi István