Gyakran ismételt kérdések: HANGFALAK, ERŐSÍTŐK

MI ALAPJÁN VÁLASSZUK KI A SZÁMUNKRA MEGFELELŐ ESZKÖZÖKET?

HANGFALAK

Tegyük fel magunkban mindig az első, és legfontosabb kérdést! Mire szeretnénk használni a készüléket? Ha ezt eldöntöttük, utána döntsük el, hogy mennyit szeretnénk áldozni a projektre?

Mivel a hangfalakról és az erősítőkről lesz szó, tapasztataink alapján a következő kérdések merültek fel:

K: Mi a különbség az aktív, és a passzív rendszer között? 
V: Passzív rendszernek nevezünk minden olyan hangrendszert, amelyben a végerősítést külön külső erősítők, végfokok végeznek. Aktív az a rendszer, ahol a végfok/erősítő magába a hangfalba van beépítve. Ezekhez a rendszerekhez nincs szükség további erősítőkre.

K: Melyik a jobb? A passzív vagy az aktív? 
V: Általában az aktív rendszereket javasoljuk. Helytakarékosság és pakolás szempontjából behozhatatlan előnyei vannak egy passzív rendszerrel szemben, hiszen itt nem szükséges ruhásszekrény méretű végfok rackeket cipelni. Nagyon sok esetben pedig árban is jóval kedvezőbbre jön ki egy aktív rendszer, arról már nem is beszélve, hogy ilyenkor gyárilag illesztett/dedikált végerősítőket használunk, ezáltal kizárt dolog a használt erősítő túl/alul méretezése. Vannak viszont olyan alkalmazások, ahol például egy fix telepítésnél embertelen túlmunkát jelentene az aktív hangfalakhoz szükséges áramellátás és kapcsolhatóság kivitelezése. Ilyen esetekben tényleg jobb megoldás egy passzív rendszer. Olyan szempontból is előnyösebb lehet egy passzív rendszer, amikor a felhasználás jellegéből adódóan az aktív elektronika jobban ki van téve az időjárásnak és a körülményeknek, persze ez nem jelenti azt, hogy a passzív rendszert nyugodtan verheti az eső, hacsak nem speciálisan ilyen védelemmel (IP65) ellátott hangfalakról beszélünk (pl. RCF Acustica P széria).

Alább felsorolunk néhány tipikus felhasználási területet, és az alkalmas készülékeket.

a) Kisebb tér hangosítása, mini rendezvények, háttérzene, 1-2 mikrofon és egy lejátszó.

Tipikusan iskolai, óvodai évnyitók, rendezvények, szoboravató ceremóniák, esküvők a jellemző terület. Általában maximum 100-250 fős eseményekről beszélhetünk, a szükséges rendszerteljesítmény oldalanként 200-300 W-nál többet nem igényel. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy anyagi kerettől függően gondolkodhatunk a gemini aktív/passzív hangfalaiban, vagy tágabb költségvetés esetén a dB Technologies illetve az RCF 10 illetve 12 inch-es hangfalaiban. Ennél kisebb létszám esetén a 8 inch-es hangfalak is szóba jöhetnek. Mindenképpen szükségünk lesz még egy kisebb keverőpultra és 1-2 mikrofonra, lejátszóra is. Tapasztalataink alapján ilyen kisméretű keverők esetén a gyártó és a márka szinte teljesen mindegy, nagyjából hasonló áron kínálja szinte az összes gyártó a termékeit ebben a kategóriában. A lényeg, hogy tartalmazzon két mikrofon bemenetet (ha hangszín is tartozik a bemenethez az még jobb) és egy vonalbemenetet a lejátszónak. Mikrofon tekintetében általában dinamikus mikrofonokat javaslunk ilyen területre, mert kevésbé gerjedékeny a nem szakmai felhasználók kezében. Lejátszók tekintetében a kazettás igények most már szinte teljesen eltűntek, CD lejátszónál mindenképpen olyat válasszunk, ami rendelkezik AntiShock rázkódásvédelemmel, hogy a későbbiekben sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat. Tanácsos egyébként a kor követelményeihez igazodva olyan lejátszót keresni ami USB és MP3 lejátszási képességekkel is bír, a gemini és a Numark kínálatában számos ilyen termék található. A hangfalak gyakorlati felhasználásához szükségünk lehet még hangfalállványra is, segítségével könnyedén elhelyezhetjük a ládákat bárhol, a hangfalak legtöbbje rendelkezik ilyen hüvellyel, ez egyébként szabványos 35mm-es átmérő, így szinte az összes hangfalállvány ?kompatibilis? az összes hangfallal. Állvány kiválasztásánál egyedül a pénztárca szab határt. 

b) Karaoke-, és rendezvényszervezők, hakni zenekarok, mobil hangosítók, falunapok

Ez egy komolyabb felhasználási terület, mint az előző. Főbb vonalaiban abban különbözhet, hogy egyrészt nagyobb közönségről, másrészt dinamikusabb, és nagyobb hangerejű igényekről számolnak be vásárlóink. Itt nem ritka az oldalankénti 1-1,5 KW igény sem. A lehetőségek és konfigurációk tárháza végtelen, megint csak fel kell tennünk a kérdéseket magunknak, és meghatározni a keretünket. Ha kevesebb pénzből kell megoldanunk a dolgot, akkor a gemini GVX aktív/passzív szériáját, illetve a dB Technologies Arena sorozatot javasoljuk. Általában ezeknél a konfigurációknál a top (középmagas) és sub (mély) hangfal összeállítás ajánlott. Nincs erre elfogadott és általánosan ráhúzható sablon, de tapasztalataink alapján 10 illetve 12 inch-es topládák alá javasolt a 15 inch-es szubok elhelyezése, míg a 15 inch-es topládák alá már általában kevés a 15 inch-es szub, ide már a 18 inch javasolt. Ha a pénzügyi keret engedi akkor a már-már ipari standardként bevett RCF aktív hangfalakat javasoljuk, különösen az ART 4-7 szériákat, illetve a 4PRO szériát. RCF szettek esetén számos gyári ajánlás áll rendelkezésre. Ha semmi más nem számít, mint a hangminőség és a hangerő, akkor javasolt elgondolkodni a KV2 Audio high-end termékein, különösen a KX és az EX szérián, amelyek kompromisszumot nem tűrve a piacon elérhető legjobb hangminőséget produkálják a legjobb HIFI berendezéseket megszégyenítő hangképpel. A keverőpult és a mikrofonpark, effektek kiválasztása ebben az esetben már annyira egyedi lehet, hogy itt mindenképp egy részletes felmérés javasolt. 

c) Klubok, diszkók, éttermek hangosítása

Ilyen jellegű beruházásoknál nincsen általánosan elmondható szabály, illetve tanács. Itt minden az igényektől, a költségvetéstől, és nem utolsó sorban a hely paramétereitől függ. Alapvetően úgy gondolom kétféle megközelítésből tudjuk megválasztani a kívánt hangrendszert, az egyik az a megoldás, amikor inkább kisebb aktív, vagy passzív kompaktládákkal "rakjuk körbe" a helyet, hogy minden szükséges területre megfelelő hangerő/hangnyomás jusson, a másik megközelítésből pedig frontból egy nagy rendszerrel "megtoljuk" a termet. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is, az elaprózásnál elmarad a klasszikus koncert érzet, míg a nagy front hangrendszer alkalmazásánál fennáll a veszély, hogy sok beugró részen, illetve törésvonalak mentén elveszik a közép és felső szekció a hangból, és esetleg a vendég/közönség csak a mélyládák dübörgését fogja hallani. Mindenképpen egy személyre szabott tanácsadást javaslunk hasonló helyzetben, a helyről készült fényképek, alaprajz is sokat segít. 

d) Koncertek, tömegrendezvények, nagy szabadtéri események

Hasonló események hangosítása annyira szerteágazó, hogy ezt semmiképp nem lehet eldönteni egy általános leírás vagy sablon alapján. A komplett eszközparktól kezdve a PA (fő hangosítás) rendszerig annyira sok lehetőség van, hogy semmiképp ne vásároljunk saját ötletek alapján, mindenképpen kérdezzünk meg szakembert (hacsak nem vagyunk magunk is szakemberek), mert itt már nem babra megy a játék! Ilyen rendezvényeken szóba jöhet a line-array rendszerektől kezdve a KV2 Audio point source technológiájáig mindenféle. Mindenképpen javasoljuk, hogy keressen fel bennünket amennyiben ilyen jellegű feladatra keres megoldást.

ERŐSÍTŐK, VÉGFOKOK

Először is tisztázzuk le mi is az erősítő és a végfok között a különbség. A gyakorlati felhasználásban semmi. Többnyire csak megnevezés és szokás kérdése. Azonban egy valamit szögezzünk le: nem mindig ugyanazt jelenti a kettő. Erre tipikus példa a keverőerősítő és a teljesítmény végfok esete. Egy keverőerősítő esetén ahogy a nevében is benne van, egy beépített keverővel is szembe találjuk magunkat az erősítő rész mellett. Ezeket a keverőerősítőket inkább kisebb rendszerigényű felhasználásnál alkalmazzák, pl. a fenti a) és b) pont.

A végfokok általában teljesítmény erőgépek, tipikusan nem találunk rajta más kezelőszervet, mint egy bekapcsoló gombot és két hangerőszabályzót, néhány esetben még az utóbbit sem. Ezeket nagy teljesítményű rendszerek meghajtására használják.

Kérdés, hogyan válasszuk ki a számunkra megfelelő teljesítményű/tudású erősítőt?

Ez mindig egy örök dilemma marad a vásárlóink számára. Ugyanis a puszta számok, amikkel a gyártók sok esetben puszta marketing fogásként dobálóznak, nem mindig fedik a fizikai valóságot. Különösen igaz ez az olcsó kategóriás kínai hangfalakra, vagy a nem túl nagy hírnévvel rendelkező gyártókra. Hogy egy konkrét példával éljek, egy 23.000.- Ft-ba kerülő 12 inch-es textil borítású pozdorja hangfalra felírt 500W teljesítmény a röhej kategória, jó ha 150W teljesítményt tud a valóságban produkálni. Általában ezek azok a hangfalak, amiknek a meghajtásához bőven elegendő egy olyan végerősítő, vagy keverőerősítő ami 2 x 200W teljesítményt képes 8 Ohm-on leadni. A komolyabb, és természetesen drágább hangfalak esetén, a felírt teljesítmény általában valós, vagy megközelítőleg valós. Míg az erősítők feltüntetett maximális teljesítménye (3000W pl.) általában a hídba kötött, 4 Ohm-os felhasználásra vonatkozik, addig vegyük figyelembe, hogy 8 Ohm esetén a tényleges leadott teljesítmény akár 350-400W lehet maximum, vagy még kevesebb. A legtöbb hangfal pedig általában 8 Ohm impedanciával bír.

Mi történik akkor, ha két darab 8 Ohm-os hangfalat kötök rá egy kimenetre?

Először is tisztázzuk, hogy a legtöbb hangfal esetén van lehetőség a hangfal hátsó csatlakozásáról történő továbbfűzésre. Ezek kivétel nélkül párhuzamos továbbkötések/leágazások. Ilyenkor a végfok kimenetére eső terhelés drasztikusan lecsökkenhet, ezzel együtt a leadott teljesítmény duplájára, vagy triplájára emelkedésével. Persze ez sem folytatható a végtelenségig, ugyanis a legtöbb erősítő minimális terhelési impedanciája 4 Ohm, általában 16 Ohm-ig maximum. Hogy meghatározzuk a hangfalsorozatunk legvégső pontján aktuális impedanciát, az két módon lehetséges. Az első hogy egy multiméterrel lemérjük. Ha azonban ilyen műszer nem áll rendelkezésre, vagy előre akarunk kalkulálni, akkor számoljuk ki. Az általános iskolás fizika tananyagból ismert képlet segítségével nagyszerűen meghatározhatjuk az ún. eredő impedanciát (a sor végén mért impedanciát):

1/R eredő = 1/R1 + 1/R2 + 1/R3 + 1/R stb.

Mit jelent az erősítő hídba kapcsolása?

Itt nem arról van szó, hogy két végfok készüléket összekötve adjuk össze a teljesítményüket. Ilyenkor egy készüléken belül a két oldal teljesítményét kihasználva használjuk az erősítőt egy hangfal meghajtására. Ennek tipikus példája, amikor nem áll rendelkezésre árban/tudásban olyan erősítő, hogy a már meglévő/megvásárolt hangfalat vagy mélyládákat oldalanként sztereoban hajtsuk meg. Ilyenkor jön az a megoldás, amikor két külön végfokkal hajtják a két külön hangfalat. Az erősítő kimenetét hídba kapcsolva a sztereo/2 csatornás erősítő két teljesítményoldala összeadódik (bizonyos esetekben csak részben) egy kimeneten leadva ezáltal a dupla teljesítményt. A hídba kapcsolás mikéntje általában az erősítő használati útmutatójában is le van írva, de fel van tüntetve a készülék hátlapján is.

Milyen védelmek találhatók egy erősítőben? Hogy védhetem meg a rendszeremet a túlhajtástól?

Egy erősítőben, főleg a modernebb, drágább modellekben már található DC, rövidzár, túlfeszültség védelem, illetve valamilyen szintű limiter. A limiter azonban ne tévesszen meg senkit, ez nem jelenti azt, hogy az idők végezetéig lehet túlterhelés alatt tartani egy erősítőt, mert előbb-utóbb megadja magát, de inkább előbb.

Akkor mégis hogyan védhetem meg a rendszeremet?

Erre általában egy külső limitert szoktunk javasolni, például az Alesis AS 3632 modellt. Segítségével beállíthatunk a jelforrás és az erősítő közé egy olyan maximális jelszintet amelynél nagyobbat az erősítő nem kaphat, bármekkora is legyen a limiterünkbe érkező jel nagysága. Erre tipikus példa a vendég DJ-k produkciója, amikor a buli hevében a piros jelszint LED-eket is zöldnek látják.

Írta: Fehér Dávid
A cikk a Páko Kft. szellemi tulajdona, így bárminemű felhasználása engedélyköteles!